2015. november 14., szombat

Az elengedés

A buddhista elengedés

 
Manapság nyugaton sok ember él elégedetlenséggel és boldogtalansággal a szívében, úgy érzik nincs is megfelelő eszközük ennek a megváltoztatásához, pedig van, az elengedés. A buddha tanítása a meditáció eszközét nyújtja a problémák megoldására és a bennünk lévő zűrzavar leküzdésére. Meg lehet találni a kiutat a zűrzavarból, és el lehet érni a békét és a nyugalmat. A végső igazság olyan mint az alma íze: szemmel nem látható, füllel nem hallható, csak úgy tapasztalhatjuk meg, ha a tanításokat átültetjük a gyakorlatba. Amint megkóstoljuk, többé nem lesznek kétségeink az ízéről,  és nem kell másokat kérdezgetnünk. Megoldódik a problémánk.



Buddha tanításai.

A buddhista szerzetesek akik elvonultan élnek az erdőben vagy a hegyekben, távol a világ zajától, megtanulhatják hogyan éljenek összhangban a természettel, azzal ahogy a dolgok vannak. Ott boldogan és békésen lehet élni. Elvonulva a szerzetes szemlélődhet a dolgok természetén. Ha körbenéz maga körül, meglátja, hogy az élet minden formája hanyatlani kezd, majd végül elpusztul. Semmi sem állandó. És amikor ezt megérti, megnyugszik és békéssé válik. A szerzetesek azt tanulják hogy kevéssel beérjék. Csak annyit egyenek amennyi szükséges. Csak akkor aludjanak amikor szükséges. Legyenek elégedettek azzal amijük van. Ez alapozza meg a buddhista meditációt. A buddhista szerzetesek nem önző okokból meditálnak. Egyrészt azért gyakorolják a meditációt hogy megismerjék önmagukat. Így értik meg és tudják megtanítani másoknak, hogyan élhetünk békésen és bölcsen. A meditáció nemcsak abból áll hogy békében vagyunk a világgal:  szembesülni önmagunkkal akár olyan érzés is lehet, mintha dühöngő viharba kerültünk volna. Ilyenkor általános a kétségbeesés, sőt az öngyilkosság gondolata is.



Sokan úgy gondolják hogy a szerzetesek élete könnyű, csupa lustálkodás. Csak meg kellene próbálniuk hogy kiderüljön, ők mennyi ideig bírják. A szerzetes keményen munkálkodik azon hogy felszabadítsa szívét, azért,  hogy szerető kedvességet érezzen a világon minden iránt, válogatás nélkül. Látja, hogy az élet minden formája olyan, mint a lélegzés: keletkezik és elmúlik (emelkedik és süllyed). Minden ami megszületett egyszer véget ér. És a szenvedés csökken amikor valaki felismeri hogy semmi sem az övé. Ha valaki nem érti a halált az élet nagyon zűrzavaros lehet számára. Ha a testünk tényleg a mienk lenne akkor engedelmeskedne a parancsainknak. Ha azt mondjuk neki „ ne öregedj meg“ vagy „megtiltom, hogy megbetegedj“, engedelmeskedik nekünk? Dehogy. Rá se ránt az egészre. Csak béreljük ezt a „házat“, nem birtokoljuk. Ha azt hisszük hogy a mienk, akkor amikor halálunkkor el kell hagynunk, szenvedni fogunk. A valóságban nincs olyan dolog amire azt mondhatjuk:“én“. A Buddha különbséget tett „végső igazság“ és a „köznapi igazság“ között. Azt hogy „én“, köznapi értelemben használjuk. Azt hogy „külföldi“, „te a vendég“ mind ugyanilyen „köznapi igazságok. A „végső igazság“ szerint nincs senki. Csak a föld, tűz, víz, levegő. Csak ideiglenesen összekapcsolódó elemek. A testet egy személynek, „az enyém“-nek hívjuk, de végső értelemben nincs „én“. Csak anattá van: éntelenség. 


Buddha templom.

Ahhoz hogy megértsük az anattát, (éntelenséget), meditálnunk kell. Ha csak töprengünk róla, „"felrobban“ az ember feje. Amint megértjük az anattát „éntelenséget“, az élet már nem lesz teher számunkra. Sokkal könnyebbé válnak a hétköznapok, a munka. Békében élünk a világgal. Amikor túllátunk az“én“-en már nem ragaszkodunk a boldogsághoz, és amikor abbahagyjuk a ragaszkodást, akkor leszünk boldogok. Ne foglalkozzunk a nirvánával, vagy hogy elérjük-e a nirvánát, mert éppen ez akadályozza meg hogy elérjük a nirvánát. Akkor mivel foglalkozik leginkább egy szerzetes?

A cél az elengedés. Úgy kell elengedni hogy közben nem törekszünk az elengedésre. Az elengedésnek vágyak nélkül kell történnie. Ha jelen van még a vágy és az erre irányuló szándék akkor az még nem a nirvána. Az ember legyen éber és hagyja, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, mert ekkor a tudata olyan lesz mint egy nyugodt erdei tó. Mindenféle ritka állatok jönnek  inni a tóhoz. Az ember sok gyönyörű és furcsa dolgot lát majd jönni-menni de nyugodt marad. Felmerülhetnek problémák de rögtön átlát rajtuk. Ez a Buddha boldogsága.

Nincsenek megjegyzések: