Bizonyára veled is mint mindenkivel előfordul az hogy az
életed nem pontosan úgy alakul ahogyan elképzeled. Egész pontosan szenvedsz,
valamiért szenvedsz. Mi az oka a szenvedésnek? Miért kell szenvednünk? Vajon a
csillagok okozzák a szenvedésünket, vagy a politikusok, vagy az időjárás, vagy
maga Isten netán?
Miért kell szenvednünk a védák szerint?
További érdekességek:
Hogyan legyek boldog. Piros gyertya jelentése. Pszichológiai trükk. Csakra tisztítás. Hogyan legyek boldog. Gyertyamágia. fekete mágia. Nehéz döntés. Az anyag nem létezik. Csakrák. Kristályok. Orgon. Hogyan legyek bátor. Hogyan legyek boldog. Atlantisz gyűrű. Meditáció. Az elengedés. Gyertya színek. Gyertyamágia. Buddha élete. Tibeti halottaskönyv. Tibeti szerzetesek. Buddhizmus. A karma. Szent geometria. Energiavámpírok. Csakra. A vonzás törvénye. Pénzmágia. Támadás mágiával. Ezoterikus mágia.
A védikus irodalom
definíciója a következő a szenvedéssel kapcsolatban: A szenvedés oka az élvezetvágy. Az élvezetvágy
oka a hamis önazonosítás. A hamis önazonosítás oka pedig a tudatlanság. A
tudatlanság oka pedig a legfelsőbbel való szembenállás, a legfelsőbbtől való
idegenkedés.
Nézzük egy picit részletesebben. A szenvedés oka tehát az
élvezetvágy. Mi a gond az élvezettel? Nos, az élvezet végül is egy ártatlan
dolog, pláne hogyha nem ártok vele másnak, de mégis van egy olyan hozadéka ami
nem kívánatos azok számára akik a lelki ösvényen szeretnének felemelkedni, akik
szeretnék elérni a belső békét.
Az élvezetvágy éppen a testi tudatot erősíti meg. Mi pedig
azt szeretnénk elmélyíteni magunkban, hogy lélek vagyok, a testtől különálló
lélek. Sokszor az ember arra gondol hogy mi baj van azzal ha én valamit élvezni
akarok, finomat akarok enni vagy bármilyen élvezetet szeretnék megtapasztalni.
Egyrészt nyilván van egy olyan következménye is az élvezetnek hogy megbetegszik
az ember de mindenképpen hoz magával egy visszahatást is, egy visszahatást, ami nemkivánatos visszahatás.
Hiszen az élvezet azt jelenti hogy el szeretnék venni,
magaménak szeretnék tudni valamit ami nem az enyém. A lélek természete nem az
élvezet, a lélek természete a boldogság. A boldogság és az élvezet egészen más
kategória. A boldogság az, amikor az ember önmagában elégedett.
Elégedett attól ahogy a világot látja elégedett attól ahogy
egy folyó hömpölyög. És hogyha az ember élvezetre vágyódik akkor az történik
hogy megváltozik a látásmódja, önző lesz. Nyilván azért vagyunk mindannyian az
anyagi világban mert az élvezetvágy idekényszerített bennünket. De hogyha ki
szeretnénk szabadulni a szenvedések és ideiglenesség világából akkor meg kell
értenünk hogy van az élvezetnél sokkal nagyobb boldogságot adó szubsztancia, lelki minőség.
Tehát, a szenvedés oka az élvezet iránti vágy. Az élvezet
iránti vágy oka pedig a hamis önazonosítás, a hamis önazonosításból ered az
élvezetvágy. A testemmel azonosító magam. Megfeledkezem arról hogy lélek vagyok
egyszerűen genetikailag ez van belénk kódolva hogy a testünkkel azonosítjuk
magunkat, az ahankár, a hamis én hatására. De mi az oka a hamis önazonosításnak?
A tudatlanság, a spirituális tudatlanság vagyis az ember nem
rendelkezik azzal a spirituális információval, azzal a spirituális tudással
hogy az embernek a szerteágzó figyelmét az anyagról befelé kell fordítania és az
önvalóban kell horgonyoznunk, mert ha megtapasztaljuk az önvalót akkor leszünk
képesek a lelket másokban is látni, akkor leszünk képesek minden élőlényben
emberben is és állatban is, növényben, folyóban és bárhol máshol felismerni a
legfelsőbbet is.
A tudatlanság oka pedig a legfelsőbbel való szembenállás,
idegenkedés. Van-e legfelsőbb intelligencia, van-e valaki az anyagi dolgok
mögött, és emiatt kényelmetlenül érzem magam.
Miért van ez?
Az élvezetvágy automatikusan kizárja azt hogy felelősséggel
tartozom a cselekedeteimért. Ha felelek a cselekedeteimért akkor nyilván nem
leszek élvhajhász. A védák végső üzenete a szenvedéssel kapcsolatban tehát az
hogy a szenvedésünk oka a legfelsőbbtől való idegenkedés. A szenvedésünkért
sohasem okolhatunk másokat, sem egyénileg sem kollektíven.
A szenvedésünk oka
csakis belül keresendő. Ahogyan egy másik definíció meghatározza nem azért kell
szenvedned mert szenvedned kell, hanem azért, hogy tudd hogy nem kellene
szenvedned.
A lélek eredeti természete az hogy boldog legyen. Hogy mások
boldogságát szolgálva tapasztalja meg a boldogságot. Az élvezet ennek az
ellenkezője.
A saját örömöm hajhászása során szenvedést okozok a környezetemnek
és magamnak is. Amikor ez a kérdés merül fel benned hogy miért kell szenvednem,
mi a szenvedéseim oka, meg kell értened hogy sohasem szabad hibáztatnod senkit
sem. Nem a bolygók okozzák a szenvedést, nem politikusok okozzák a szenvedést hanem én
saját magamnak okozom a szenvedést.
Ha ezt az ember megérti akkor már közel a gyors gyógyulás.