2015. november 14., szombat

Az elengedés

A buddhista szerzetesek.



Manapság nyugaton sok ember él elégedetlenséggel és boldogtalansággal a szívében, úgy érzik nincs is megfelelő eszközük ennek a megváltoztatásához, pedig van, az elengedés. A buddha tanítása a meditáció eszközét nyújtja a problémák megoldására, a bennünk lévő zűrzavar leküzdésére. A buddhista szerzetesek meg tudják találni a kiutat a zűrzavarból, el tudják érni a békés nyugalmat amit az elengedés alapoz meg. 

A végső igazság olyan mint az alma íze: szemmel  láthatatlan, füllel hallhatatlan, megtapasztalhatjuk amennyiben a tanításokat átültetjük a gyakorlatba. Amint megkóstoljuk többé kétség sem férhet az ízéhez, nincs szükség mások kérdezgetésére. Megoldódik a problémánk.


Buddha tanításai.


További érdekességek:

Hogyan legyek boldog. Piros gyertya jelentése. Pszichológiai trükk. Csakra tisztítás. Hogyan legyek boldog. Gyertyamágia. fekete mágia. Nehéz döntés. Az anyag nem létezik. Csakrák. Kristályok. Orgon. Hogyan legyek bátor. Hogyan legyek boldog. Atlantisz gyűrű. Meditáció. Az elengedés. Gyertya színek. Gyertyamágia. Buddha élete. Tibeti halottaskönyv. Tibeti szerzetesek. Buddhizmus. A karma. Szent geometria. Energiavámpírok. Csakra. A vonzás törvénye. Pénzmágia. Támadás mágiával. Ezoterikus mágia.


A buddhista szerzetesek akik elvonultan élnek az erdőben vagy a hegyekben, távol a világ zajától, megtanulhatják hogyan éljenek összhangban a természettel, azzal amint a dolgok vannak. Ott boldogan, békésen lehet élni. Elvonulva a  buddhista szerzetes szemlélődhet a dolgok természetén. Mikor körbenéz maga körül, meglátja: az élet minden formája hanyatlani kezd, majd végül elpusztul. 

Semmi sem állandó. Mikor ezt megérti, nyugodt béke járja át. A szerzetesek megtanulják kevéssel beérni. Csupán annyit egyenek amennyi szükséges. Pusztán akkor aludjanak amikor szükséges. Legyenek elégedettek azzal amijük van. Ez alapozza meg a buddhista meditációt. A buddhista szerzetes önzetlen okokból meditál. 

Egyrészt azért gyakorolja a meditációt hogy megismerje önmagát. Így tudja megtanítani másoknak hogyan élhet bölcsen s békében. A meditáció mást is jelent mint békében lenni a világgal:  szembesülni önmagunkkal akár olyan érzés is lehet, mintha dühöngő viharba kerültünk volna. Ilyenkor általános a kétségbeesés, sőt az öngyilkosság gondolata is.



Sokan úgy gondolják: a buddhista szerzetesek élete könnyű, csupa lustálkodás. Meg kellene próbálniuk, ők mennyi ideig bírják. A buddhista szerzetesek keményen munkálkodnak szívük felszabadításán azért hogy szerető kedvességet érezzenek a világon minden iránt, válogatás nélkül. A buddhista szerzetesek látják, az élet minden formája olyan, mint a lélegzés: keletkezik majd elmúlik (emelkedik aztán süllyed). Minden ami megszületett egyszer véget ér. 

A szenvedés csökken majd megszűnik amikor a szerzetesek felismerik: semmi sem az övék. Mikor valaki nem érti a halált az élet nagyon zűrzavaros lehet számára emiatt az elengedés kulcsfontosságú. Amennyiben a testünk tényleg a mienk lenne akkor engedelmeskedne a parancsainknak. Ha azt mondjuk neki „ ne öregedj meg“ vagy „megtiltom, hogy megbetegedj“, engedelmeskedik nekünk? Dehogy is. Rá se ránt az egészre. 

Mindössze béreljük ezt a „házat“ de nem a tulajdonunk. Ha azt hisszük, a mienk, akkor amikor halálunkkor el kell hagynunk, szenvedni fogunk. A valóságban nincs olyan dolog amire azt mondhatjuk:“én“. A Buddha különbséget tett „végső igazság“ és a „köznapi igazság“ között. Az  „én“ kifejezést  hétköznapi értelemben használjuk. A „külföldi“, vagy „te a vendég“ mind ugyanilyen „köznapi igazságok. A „végső igazság“ szerint nincs senki. 

Mindössze a föld, tűz, víz, levegő. csupán ideiglenesen összekapcsolódó elemek. A testet egy személynek, „az enyém“-nek hívjuk, de végső értelemben nincs „én“. Kizárólag anattá van: éntelenség. 


Buddha templom.

 Az Anatta  megértéséhez -éntelenség- meditálnunk kell. Ha csak töprengünk róla, „"felrobban“ az ember feje. Amint megértjük az anattát „éntelenséget“, az élet már nem lesz teher számunkra. Sokkal könnyebbé válnak a hétköznapok, a munka. Békében élünk a világgal akár a buddhista szerzetesek mivel az elengedésen már túl vagyunk. 

Amikor túllátunk az “én“-en már elmúlik a boldogsághoz való ragaszkodás, s amikor abbahagyjuk a ragaszkodást, akkor leszünk boldogok. Ne foglalkozzunk a nirvánával, vagy hogy elérjük-e a nirvánát, mert éppen ez akadályozza meg hogy elérjük a nirvánát. Akkor mivel foglalkoznak leginkább a buddhista szerzetesek? 

A cél az elengedés. Az elengedés közben nem törekszünk az elengedésre. Az elengedésnek vágyak nélkül kell történnie. Amennyiben jelen van még a vágy illetve az erre irányuló szándék akkor az még nem a nirvána. 

Az embernek ébernek kell lennie s hagynia kell a dolgokat menni a maguk útján, mert ekkor a tudata olyan lesz mint egy nyugodt erdei tó. Mindenféle ritka állatok jönnek inni a tóhoz. Az ember sok gyönyörű dolgot lát majd jönni-menni de nyugodt marad. Felmerülhetnek problémák de rögtön átlát rajtuk. Ez a Buddha boldogsága.