2014. január 11., szombat

Tibeti szerzetesek - Dharma

  A tanulmányok a lehető legkorábban kezdődtek el. A doktori címnek megfelelõ szint elnyerése legalább húsz évbe telt. A szerzetesek lettek a bölcsesség és a tudás őrzői a teljes tibeti társadalom számára. A nemzedékeket a tanítványság szála kötötte össze, vagyis az idősebb tanító, a láma továbbadta a tanokat a szerzeteseknek, akik azután maguk is elérték a lámaságot. Az új buddhista hit termelte ki a legizgalmasabb tibeti emberfajtát, a jógit.
A hindu jógik egy részével ellentétben, akik a közönség előtt csavargatják magukat a tibeti jógik megvalósítása a tudat szintjén történik, ami láthatatlan mások számára. A tibeti jógi lehetett szerzetes vagy világi ember is aki először elméletben tanulmányozta a buddhista tanokat, de aztán saját életében is meg akarta tapasztalni a hit ígéreteit, vagyis a megvilágosodásnak nevezett létállapotot. A törekvő jógi számára a megvilágosulás elérése a Nirvána üdvének földi megpillantását jelenti.

  Távoli barlangokban vagy kunyhókban végzett intenzív testi és szellemi gyakorlatok által megpróbáltak felülemelkedni a szamszára, vagy testi élet szenvedésein, hogy felfedezzék a tudat legtisztább természetét. Keresésük során a meditációs elvonulás akár évekig is eltarthatott. A nép századokon át a társadalom legmisztikusabb tagjaiként tisztelte ezeket a jógikat, és támogatta a megvilágosulásra törekvőket azáltal hogy élelmet, ruhát és anyagiakat adományoztak a kolostoroknak. A jógik pedig táplálták az emberek abbéli hitét hogy valóban elérhető a testi élet szenvedéseitől való megszabadulás. A századok során összemosódott a szellemi és a politikai vezetés. A tibetiek elindítottak egy új hagyományt amely felkutatta az emberek közé születő Együttérzés Buddhájának megtestesüléseit.

  Az egyik közülük Dalai Láma néven lett ismert, mely szó szerint “óceán-tanítót” jelent. Ez az illető bölcsességének mélységére és nagyságára utal. Később a Dalai Láma címet viselő újraszületések Tibet világi vezetőiként léptek a színre és a legendás Lhászai főváros fölé tornyosuló fenséges kolostor, a Potala lett a misztikus kormány jelképes székhelye.

  A tibetiek gyakorlatilag még a huszadik század elején is a modern világ által érintetlen módon éltek. A huszadik század során azonban egyre erősödött az embereket tépázó vihar fenyegető mennydörgése. Kínán végigsöpört a kommunista forradalom és ezzel együtt megjelent a tibeti földet elbitorolni vágyó érdek is. Mao Ce-tung ürügyként a régi tibetiek  és a hajdani kínai császárok közötti diplomáciai kapcsolatokat emlegetve Kínának követelte Tibetet, melyre sokkal inkább azért vetett szemet, mert stratégiai fontosságú gazdag természeti forrásokkal rendelkező ország ahol többek közt a nagy ázsiai folyók is erednek. 1949-ben Mao kijelentette, hogy Tibet vissza fog térni az “anyaországhoz” és megfogadta, hogy tíz éven belül 60 millió kínaival telepíti be a térséget. A tibeti emberek kőkorszaki életmódtól való felszabadításának álarca alatt a Kínai Népköztársaság hadserege elkezdte megszállni a falvakat és a kolostorokat.

  A területszerzés és a vallással való szembehelyezkedés által keltett feszültség rendkívül brutális hódítássá nőtte ki magát melynek célja a tibeti emberek és a tibeti életmód kínaira való lecserélése volt. A világ még nem emésztette meg a hitleri holokauszt sokkját, miközben Tibetben lángra lobbant egy újabb. Nehéz felfogni vagy kifejezni a pusztítás mértékét. Az invázió végigsöpört az országon, és azokat a tibetieket, akik a Dalai Láma mellett foglaltak állást, börtönbe zárták, és gyakran rendkívül brutális módon megkínozták vagy megölték. A lakosság egyötöde vagyis több mint egymillió tibeti vesztette életét. A hatezer kolostor közül csak néhány élte túl a pusztítást. A könyvtárakat felgyújtották, a művészi alkotásokat és képmásokat meggyalázták és lerombolták. Ebben az időben a Dalai Láma egy tibeti tanyán született fiatal fiú, Tendzin Gyamcó volt, aki a hódítók jelenléte ellenére képes volt befejezni szigorú tanulmányait. Később a tibetiek még tizenévesen hatalomra juttatták az ifjút, remélve, hogy képes lesz visszaszerezni az országot. Az ifjú Dalai Láma sokszor megpróbált tárgyalni a kínaiakkal. Végül a tibetiek rettegni kezdtek attól hogy a kínaiak tőrbe csalják és megölik szeretett vezetőjüket, ezért álruhában kimentették őt az országból. A hegyeken át Indiába vezető menekülés fölöttébb drámai volt.

  Indiában Őszentsége menedékjogot kapott és Dharamszalában megalapította a száműzetésben lévő kormányt. A Dalai Láma elmenekülését követõ években fokozódott a kínaiak kegyetlensége. Emiatt rengeteg tibeti követte Őszentsége példáját és elhagyta az országot. Köztük volt sok tiszteletre méltó jógi is. Annak a sötét korszaknak az emléke még évtizedekkel később is nagyon élénken él. Miután Őszentsége Indiába menekült, elkezdődött az osztályharc és a tisztogatás. Mindenkit meggyötörtek, akinek neve, rangja vagy vagyona volt. Megverték őket, kitépték a hajukat, és levágták a fülüket. Akkor azt gondoltam, ha a pokolról beszélünk, akkor ez itt most tényleg az. Akiknek nem volt sem rangja, sem neve, sem vagyona, azok kaptak valamennyi földet. Néhány évvel később a kínaiak egyszer csak felkapták a fejüket, és
megkérdezték, hogy honnan van nektek az a föld…biztos ti is az elnyomó osztályhoz tartoztatok…Nagy volt a fájdalom és a szenvedés.

  A jógit tanító jógi élő és töretlen hagyománya nélkül, a világi benyomások figyelemelterelésétől mentes, hosszú évek magányos elvonultsága nélkül, és főként az ősi tibeti civilizáció odaadó támogatása nélkül a jógik hagyománya szinte a kihalás szélére került. A jógik, akik valaha a világ legvisszavonultabb emberei voltak, most páratlan őszinteséggel lépnek elő, hogy megőrizhessék ezeréves örökségüket. Most köztünk élik életüket az utolsó tibeti jógi-mesterek. Hogy felfoghassuk, milyen érték forog kockán a jógi-mesterek eltűnésével, látnunk kell hogy egyedülálló kultúrájuk mivel járult hozzá az emberi fejlődéshez. Amíg a Nyugat leghaladóbb gondolkodóia természettudományokat fejlesztették, hogy javítsanak az emberiség “külső” állapotán,addig a jógik kifejlesztették a tudat tudományát, hogy javítsanak az emberiség “belső” állapotán. Az ő nemes céljuk a tudat érzelmi és erkölcsi felemelése volt, a gondolkodásformák átalakítása, a harag, a düh, a mohóság, a büszkeség és az irigység legyőzése által megváltoztatott cselekvésminták alkalmazása mely még a kényelmetlen testi állapotokat is képes legyőzni. A jógik által kifejlesztett módszereket csak most kezdik elfogadni és elismerni a nyugati agykutató és fiziológus tudósok.

  A jógik hagyományában életbevágóan fontos hogy a következõ nemzedéknek pontosan tovább tudják adni terjedelmes tanításaikat és féltve őrzött gyakorlataikat.Mindegyik renden belül nagy pontossággal feljegyezték a jógik részletes hagyományvonalát, a tanítványokat, valamint a test és tudat képzésére használt különféle módszereket. Minden hagyományvonalnak saját neve és saját szemlélete van. A drikung kagyü iskola, melynek gyökerei Naropához, Tibet első jógi-mesteréhez nyúlnak vissza, régóta híres magasan képzett jógijairól. A drikung kagyü iskola  folyamatosan fennáll anélkül, hogy bármilyen módon megszakadt vagy megváltozott volna.

Ez így van a vonal alapítójától kezdve a mai napig. Ha visszatekintünk, rengeteg nagyra becsült
és magas megvalósításra jutott jógi létezett, akiknek az áldása egyik mestertől adódik tovább a másikig, mind a mai napig.

Nincsenek megjegyzések: