2014. január 10., péntek

Himalájai Buddhizmus


   A rejtelmek ködébe bújt Tibet, a hegységek mögött rejtező Havasok Országa, több mint egy évezreden át ismeretlen volt a világ számára. Sok egzotikus mese született a Himalája által övezett hatalmas fennsík természetfölötti lakóiról, ahova az idegenek még erővel se igen tudtak behatolni. Távoli volt, megközelíthetetlen ezért roppant titokzatos mesék születtek róla a Nyugat képzeletében.

  Az első nyugati expedíció a 19. század végén jutott be a tiltott buddhizmus országba. Ők hozták el az elsõ képeket, amelyeket a külvilág láthatott, híradásaik csak fokozták a fantasztikum legendáját.


További érdekességek:

Hogyan legyek boldog. Piros gyertya jelentése. Pszichológiai trükk. Csakra tisztítás. Hogyan legyek boldog. Gyertyamágia. fekete mágia. Nehéz döntés. Az anyag nem létezik. Csakrák. Kristályok. Orgon. Hogyan legyek bátor. Hogyan legyek boldog. Atlantisz gyűrű. Meditáció. Az elengedés. Gyertya színek. Gyertyamágia. Buddha élete. Tibeti halottaskönyv. Tibeti szerzetesek. Buddhizmus. A karma. Szent geometria. Energiavámpírok. Csakra. A vonzás törvénye. Pénzmágia. Támadás mágiával. Ezoterikus mágia.


Úgy tűnik, a Nyugat hinni akart a szép ázsiai hegyek által védett, mitikus Shangri-la országában, ahol az együttérzés illetve az erőszakmentesség uralkodik, az élet pedig mentes a viszályoktól. 

Tibet valósága ennél sokkal összetettebb. A világ legmagasabb fennsíkján az élet nagyon szélsőséges. A természet kincsei itt rendkívül zord körülményekkel párosultak. A legelső lakosok nomádok voltak akik lassan szoktak hozzá a nagy magasság szélsőségeihez.

  Nehéz körülmények között éltek, hiszen 4500 méter magasságban a Nap erős ragyogása szó szerint ki tudja szárítani a szemet, egy hirtelen jégeső pedig pillanatok alatt képes elpusztítani az évi termést vagy szétszórni a nyájat. Tibet korai történelme vad háborúkról szól, melyek a törzsek között vagy a behatolók ellen zajlottak. 

Az átlagéletkor rövid volt Az emberek számára a mulandóság, a szenvedés nagyon is nyilvánvaló jelenség volt. Nem nehéz megérteni, hogy a zord változó körülmények között élő tibetiek miért fordultak befelé a béke, a maradandó értékek keresésekor. Az a király, aki végül nemzetté egyesítette őket a hitet is egységesíteni akarta.  

Meghívta Indiából a buddhizmus nagy jógiját Padmaszambhavát, a karizmatikus mestert hogy elterjessze a buddhizmust az országban. A tibetiek sok békés illetve haragos istenségben hittek. Padmaszambhava legyőzte a régi, Bön-nek nevezett vallás vezetői által állított akadályokat, a régi hitvilágot a buddhizmus tanításaiba, a Dharmába olvasztotta. Ahelyett, hogy elvetette volna a régi isteneket új szereposztással kinevezte őket a buddhista tanok védelmezőivé.

Az eredmény a páratlan himalájai buddhizmus lett.

  Bár a régi hit pompás szertartásai, ábrázolásai fennmaradtak a külsőségekben, a tibetiek gondolkodásmódjába lassan beépült a buddhizmus. Átvették azt a buddhista szemléletet hogy az élet a halálok továbbá újraszületések láncolata, körforgás, melyben az emberi születés értékes lehetõséget biztosít, hiszen az ember erkölcsi döntéseivel meg tudja határozni következő életbeli sorsát. 

A buddhizmus szerint az újraszületés történhet az alsó létformákba, egy másik emberi testben vagy végül a Nirvánában a szabadság olyan állapotában, mely mentes a fizikai létezés szenvedéseitől. Ez a hit mélyen átalakította a tibetiek erkölcsi magatartását. Megtartották a régi társadalmi rendszert s az arisztokráciát, de az új hit jóindulattal hatotta át mindezt.

  Együttérzés, erőszakmentesség egymás továbbá az idegenek felé is – ez volt az új vallás, a buddhizmus. Később az lett kultúrájuk legfőbb jellemzője, hogy mennyire képesek beépíteni ezeket az elveket a mindennapi életbe. A jobb újraszületést célzó érdemek gyűjtése, valamint a múltban elkövetett ártalmas tettek megtisztítása a napi szertartások részét képezte. 

A szent helyekre történő zarándoklatot sok ezer leborulás kísérte, mely a személyes “énről” való jelképes lemondásnak tekinthető. Imákat írtak hosszú kötelekre varrt kis zászlókra, amelyeket kifüggesztettek az otthonok, a templomok fölé, hogy a szél elvigye a világ minden zugába a lények megszabadulása érdekében megfogalmazott fohászokat. Az imák mormolását az imamalmok állandó forgatásával kísérték.

  A forgó imamalom a lények iránti jó szándék, a szerető együttérzés kiáradását jelképezi. Tibetben az élet szó szerint a hit körül forgott. A közösség támogatta a kolostorokat, hogy ott tanulmányozva gyakorolják a buddhizmus tanításait. A nagy kolostoregyetemek néha több ezer szerzetesnek s apácának adtak otthont. Emellett könyvnyomtatási központok voltak az egész tibeti társadalom számára és itt őrizték a régi szövegeket. 

A buddhizmus aszketikusabb iskoláival ellentétbenTibetben a végtelen megismerésének eszközeiként felkarolták a művészeteket és a különbözõ tudományágakat is. A kolostorokban tanítottak drámát, zenét, művészetet, csillagászatot, filozófiát és gyógyászatot is. A tibeti civilizáció csúcspontján több mint 6000 kolostor működött, és minden hatodik ember kolostori életmódot folytatott.

 Kapcsolódó Cikk


 Buddhapest: Három Ékkő: Buddha, Dharma, Szangha


 A Három Ékkő, amit még Három Kincsnek, Három Menedéknek is szoktak nevezni, (szanszkrit nyelven: triratna, páliul: tiratana), olyan három dolgot jelent, amit a buddhisták menedékként fogadnak el

Forrás: http://buddhapest.hu/2013/04/harom-ekko.html




Nincsenek megjegyzések: