2015. december 14., hétfő

Atlantisz gyűrű

 Atlantisz gyűrű szimbólummal kombinált orgonit

Egy kiváló és titokzatos jelkép kerül beépítésre az orgonit talizmánba foglalva - az atlantiszi gyűrű szimbóluma.

Elkészítése azonos a blogomon megtalálható orgonit készítési útmutatójában leírtakkal azon kívül hogy a majdnem kész orgonit tetejére be kell helyezni az atlantiszi szimbólumot amit réz vagy alumínium lemezből vághatsz ki, és a kvarckristály vagy kvarckristályok mellé egy vagy több türkíz követ is. Íme a szimbólum:

Orgonit.

Orgonit.

Pontos rend szerint elrendezett geometrikus formák sugárzása miatt poztív, melyben a mintázatok elektromágneses hullámokat gerjesztenek, s így egy aktívan működő pajzsot biztosít viselőjének.
Megvéd minden káros energetikai befolyástól, geofizikai okoktól, légkör rezgésének zavaró hatásaitól, óv még minden láthatatlan külső hatástól, vagy bármilyen rossz kívánságtól pl: rontás, átok, vagy egyéb mágikus agressziót közömbösít, transzformál. Helyreállítja az energetikai egyensúlyt, a szervezet öngyógyító képességeit aktiválja, és fájdalomcsillapító hatással is bír.

Erősíti az intuíciót is.

A szimbólum hatását fokozza még a felhasznált drágakövek is - a türkíz, valamint a füstkvarc.
A türkiz hatásairól röviden :

Megszünteti az ingadozó kedélyállapotokat, a félelmet és a depressziót. Javítja a kedélyünket, segít megőrizni energiatartalékunkat. Az érvelésben és a véleménynyilvánításban nagy segítségünkre van. Önbizalom növelő hatása is van. Magabiztosságot kölcsönöz és aktiválja a lehangolt és visszafogott embereket.
Helyreállítja a lelki békét és erősíti intuíciónkat. Mélyíti a meditációt is. Tisztítja és erősíti az aurát, óv a negatív energiától és rezgésektől. Kimerült állapotban nagy segítséget jelenthet használata.
Régebben úgy tartották hogy sikert, barátságot és szerelmet is ad ez a kő, és megvéd még a fekete mágia hatásától is. Oldja a gátlásokat és magabiztossá tesz.

A füstkvarc az életörömöt és életkedvet hoz az életünkbe. Lelkiismeretességet, szívós kitartást életerőt és türelmet ad viselőjének.Csökkenti a félelmeinket és lelki nyugalmat tud biztosítani nekünk. Javítja és segíti a koncentrációt, és áthidalja a kommunikációs problémákatt. Segít felejteni és elengedi a régi sérelmeket, haragot vagy bűntudatot. Segít a lazításban és a meditációban.

Ez mind az orgonit alapvetően hasonló hatásaival felerősítve kimondottan erőteljes talizmánt eredményez.






2015. november 15., vasárnap

Buddhista meditáció


Buddhista meditáció

Nyugtalanság

A meditációban az egyik kezdeti kihívás talán mindenki számára a nyugtalanság. Az elme ide rohan, oda rohan, mintha teljesen meg lenne őrülve és néha azt gondolod: „az elmém nem volt ilyen mielőtt elkezdtem meditálni!“.  Természetesen a válasz az hogy ilyen volt akkor is, de sosem nézted meg elég közelről, hogy lásd. Szóval mit tehetsz ha az elméd ennyire nyugtalan?

Buddhist temple meditation.

Az ember ne essen pánikba, mert attól csak rosszabb lesz, vedd észre: „ Igen, ez ilyen: egyszerűen ilyen a normális, képzetlen elme“. Ettől még teljesen normális vagy, szinte mindenki keresztülmegy ezen, nem csak te vagy ilyen, viszont van egy két dolog amit tehetsz. Vegyük például az éberséget a lélegzetre,  mint a meditáció alapvető tárgyát, ami egy elég kifinomult tárgy, és néha elég nehéz rávenni az elmét, hogy a lélegzettel maradjon. A lélegzettel könnyebb a gondolatok egész tumultusát kezelni.

A lélegzettel kapcsolatban, van egy változata az egyszerű lélegzet-meditációnak, amikor meditáció közben számoljuk a lélegzetünket:

belégzés 1, kilégzés 1
belégzés 2, kilégzés 2
belégzés 3, kilégzés 3
belégzés 4, kilégzés 4
belégzés 5, kilégzés 5

Aztán újra kezded és számolsz:

belégzés 1, kilégzés 1
belégzés 2, kilégzés 2
belégzés 3, kilégzés 3
belégzés 4, kilégzés 4
belégzés 5, kilégzés 5
belégzés 6, kilégzés 6

Megint újra kezded és elszámolsz 1-1-től egészen 7-7-ig,  majd 1-től 8-ig, azután 1-től 9-ig, majd 1-től 10-ig.
Persze ha elfeljted hol tartottál a számolással akkor előlről kell kezdened. Tehát elhatározod hogy nekilátsz a dolognak hogy lásd meg tudsz-e csinálni egy kört, ami azt jelenti hogy elszámolsz 1-től 5-ig, 1-től 6-ig, 1-től 7-ig, 1-től 8-ig, 1-től 9-ig és végül 1-től 10-ig, anélkül hogy elvesztenéd hol jársz.

Buddhist women during meditation.

Ez egy hasznos tehnika több szempontból is. Az egyik az hogy ha gyakran változtatod a számot, akkor nagyon oda kell figyelned arra amit csinálsz, különben elfelejted: „most 6-ig számolok? vagy 7-ig számolok?“. Ezért nagyon hamar észreveszed ha elveszted a fonalat. Néha másféle meditációval vagy pedig magával a lélegzettel könnyű csak úgy együtt úszni, míg észreveszed hogy elvesztél. így viszont gyakorlatilag rá vagy kényszerülve arra hogy beismerd azt, hogy már nem emlékszel arra hogy hol jársz a meditációban. Ez azt jelenti, hogy az elmének nincs ugyanolyan lehetősége mindenfelé futkosni az univerzumban úgy, mint ahogy egy könnyebb technikával tudna.

Buddha.

Másodszor, a meditáció egyik nehézsége az, hogy hogyan lehet valamilyen módszert találni az előrehaladás mérésére. Az elme hol fönt, hol lent van, nagyon könnyű elkedvtelenedni és feladni, viszont itt van egy módszer, amivel tisztán meg tudod ítélni hogy vajon tényleg haladsz-e előre. Mikor először nekifogsz csak egyetlen körnek, nem tudod megcsinálni, de egy idő után mégiscsak meg tudsz csinálni egy kört, ezt követően megpróbálsz két kört majd három kört, és amikor látod hogy mégiscsak haladsz előre, ez egy érezhető élményt ad, és ösztönzést a folytatáshoz. Később viszont az fog történni - ha ezt kitartóan végzed - hogy néhány kör után elég visszatartónak és idegesítőnek érzed majd, és az elméd természetes módon elengedi a számolást, a nyugtalanság eltűnik, és mostmár készen állsz arra hogy jelen legyél a lélegzettel egy bensőségesebb és természetesebb módon.








2015. november 14., szombat

Az elengedés

A buddhista elengedés

 
Manapság nyugaton sok ember él elégedetlenséggel és boldogtalansággal a szívében, úgy érzik nincs is megfelelő eszközük ennek a megváltoztatásához, pedig van, az elengedés. A buddha tanítása a meditáció eszközét nyújtja a problémák megoldására és a bennünk lévő zűrzavar leküzdésére. Meg lehet találni a kiutat a zűrzavarból, és el lehet érni a békét és a nyugalmat. A végső igazság olyan mint az alma íze: szemmel nem látható, füllel nem hallható, csak úgy tapasztalhatjuk meg, ha a tanításokat átültetjük a gyakorlatba. Amint megkóstoljuk, többé nem lesznek kétségeink az ízéről,  és nem kell másokat kérdezgetnünk. Megoldódik a problémánk.



Buddha tanításai.

A buddhista szerzetesek akik elvonultan élnek az erdőben vagy a hegyekben, távol a világ zajától, megtanulhatják hogyan éljenek összhangban a természettel, azzal ahogy a dolgok vannak. Ott boldogan és békésen lehet élni. Elvonulva a szerzetes szemlélődhet a dolgok természetén. Ha körbenéz maga körül, meglátja, hogy az élet minden formája hanyatlani kezd, majd végül elpusztul. Semmi sem állandó. És amikor ezt megérti, megnyugszik és békéssé válik. A szerzetesek azt tanulják hogy kevéssel beérjék. Csak annyit egyenek amennyi szükséges. Csak akkor aludjanak amikor szükséges. Legyenek elégedettek azzal amijük van. Ez alapozza meg a buddhista meditációt. A buddhista szerzetesek nem önző okokból meditálnak. Egyrészt azért gyakorolják a meditációt hogy megismerjék önmagukat. Így értik meg és tudják megtanítani másoknak, hogyan élhetünk békésen és bölcsen. A meditáció nemcsak abból áll hogy békében vagyunk a világgal:  szembesülni önmagunkkal akár olyan érzés is lehet, mintha dühöngő viharba kerültünk volna. Ilyenkor általános a kétségbeesés, sőt az öngyilkosság gondolata is.



Sokan úgy gondolják hogy a szerzetesek élete könnyű, csupa lustálkodás. Csak meg kellene próbálniuk hogy kiderüljön, ők mennyi ideig bírják. A szerzetes keményen munkálkodik azon hogy felszabadítsa szívét, azért,  hogy szerető kedvességet érezzen a világon minden iránt, válogatás nélkül. Látja, hogy az élet minden formája olyan, mint a lélegzés: keletkezik és elmúlik (emelkedik és süllyed). Minden ami megszületett egyszer véget ér. És a szenvedés csökken amikor valaki felismeri hogy semmi sem az övé. Ha valaki nem érti a halált az élet nagyon zűrzavaros lehet számára. Ha a testünk tényleg a mienk lenne akkor engedelmeskedne a parancsainknak. Ha azt mondjuk neki „ ne öregedj meg“ vagy „megtiltom, hogy megbetegedj“, engedelmeskedik nekünk? Dehogy. Rá se ránt az egészre. Csak béreljük ezt a „házat“, nem birtokoljuk. Ha azt hisszük hogy a mienk, akkor amikor halálunkkor el kell hagynunk, szenvedni fogunk. A valóságban nincs olyan dolog amire azt mondhatjuk:“én“. A Buddha különbséget tett „végső igazság“ és a „köznapi igazság“ között. Azt hogy „én“, köznapi értelemben használjuk. Azt hogy „külföldi“, „te a vendég“ mind ugyanilyen „köznapi igazságok. A „végső igazság“ szerint nincs senki. Csak a föld, tűz, víz, levegő. Csak ideiglenesen összekapcsolódó elemek. A testet egy személynek, „az enyém“-nek hívjuk, de végső értelemben nincs „én“. Csak anattá van: éntelenség. 


Buddha templom.

Ahhoz hogy megértsük az anattát, (éntelenséget), meditálnunk kell. Ha csak töprengünk róla, „"felrobban“ az ember feje. Amint megértjük az anattát „éntelenséget“, az élet már nem lesz teher számunkra. Sokkal könnyebbé válnak a hétköznapok, a munka. Békében élünk a világgal. Amikor túllátunk az“én“-en már nem ragaszkodunk a boldogsághoz, és amikor abbahagyjuk a ragaszkodást, akkor leszünk boldogok. Ne foglalkozzunk a nirvánával, vagy hogy elérjük-e a nirvánát, mert éppen ez akadályozza meg hogy elérjük a nirvánát. Akkor mivel foglalkozik leginkább egy szerzetes?

A cél az elengedés. Úgy kell elengedni hogy közben nem törekszünk az elengedésre. Az elengedésnek vágyak nélkül kell történnie. Ha jelen van még a vágy és az erre irányuló szándék akkor az még nem a nirvána. Az ember legyen éber és hagyja, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, mert ekkor a tudata olyan lesz mint egy nyugodt erdei tó. Mindenféle ritka állatok jönnek  inni a tóhoz. Az ember sok gyönyörű és furcsa dolgot lát majd jönni-menni de nyugodt marad. Felmerülhetnek problémák de rögtön átlát rajtuk. Ez a Buddha boldogsága.

2014. szeptember 19., péntek

Gyertya színek jelentése

Gyertya színek jelentése

 A spirituális szertartás alkalmával gondosan válasszuk ki a gyertyák színét. A gyertya színe adott személyt vagy helyzetet, állapotot, kívánságot és vágyakat hivatott képviselni, ezért kiválóan alkalmas arra hogy megszemélyesítésre felhasználjuk őket.

 Minden rituálé más és más ezért ki kell emelni azt hogy el kell gondolkodnunk azon, hogy mit is fog ez számunkra képviselni és ennek tudatában válasszunk fehér, piros, kék, vagy más színű gyertyát.


Színes gyertya angyalmágia.



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Fehér színű gyertya

A fehér színű gyertya az ártatlanság,  és az igazság szimbóluma. Nagyon megfelel ha új dolgokhoz fogsz, vagy ha több energiára van szükséged. A fehér színű gyertya elűzi a negatív gondolatokat, és pozitív látásmódhoz segít hozzá a mindennapi életben. A fehér színű gyertya minden célra általánosan megfelel.

Vörös színű gyertya

A vörös színű gyertya fellelkesít, kihat az egészségre,  az érzelemre, a vérre és a legelemibb ösztönökre. Vörös színű gyertyát akkor gyújtunk, ha vágyad a testi vagy plátói szerelemmel,  vagy az egészséggel áll összefüggésben. Ha nagyratörő kivánságaid vannak, akkor is jó ez a szín.

Narancssárga színű gyertya

Ez a szín a bensőséges kapcsolatokra van hatással. Ha valakivel nem vagy egy hullámhosszon, és kérésed éppen ezzel kapcsolatos, akkor a narancssárga színű gyertya a legjobb választás.

Sárga színű gyertya

A sárga az életöröm, a kreativitás és az értelem színe. Ha fokozni szeretnéd az alkotókészségedet, vagy több élvezetet vársz az élettől, akkor a sárga színű gyertya számodra a legjobb.

Zöld színű gyertya

A zöld színű gyertya a gondoskodás és gyógyulás elérésére alkalmas . Kapcsolatban áll az érzelmi egyensúllyal, és a kitartó törekvéssel, a lelki békével. Reményre, bizalomra,  teremtésre utaló szín. A  pénznek, a sikernek, a bőségnek továbbá a szerencsének is ez a színe. Ha kívánságod kapcsolatos a fentiekkel, akkor a zöld gyertyát kell választanod.

Kék színű gyertya

A kék színű gyertya a sokoldalúság, az utazások, a gyors pénz színe. Igazságot, bölcsességet, lojalitást, ihletet, egészséget, spirituális békét is szimbolizál. Azoknak jó szín ez akik szabadúszók, vállalkozók. Szimbolizálja a jobb jövő reményét,  a lelkesedést, a szerteágazó elképzeléseket.  Kiváló szín a szerelmeseknek. A kéket válaszd, ha kívánságod ezzel kapcsolatos. A védelem színe is, a kék tárgyak az otthonodban megóvnak az ártalmas energiáktól.

Indigó színű gyertya

Elég nehezen lehet indigó színű gyertyát beszerezni, ezért a mélykék is megteszi. Az índigó az otthon jelképe, a család  biztonságára, a gondoskodásra, mások iránt érzett felelősségtudatra kötelez. Telt szín, akkor válaszd ezt a színt, ha kívánságod más emberek – különösen családtagok – segítésére vonatkozik.

Ibolyaszínű és bíbor gyertya

Ezek kifejezetten spirituális színek, akkor kell őket használni, ha a kívánság spirituális, lelki és filozófiai fejlődést feltételez. Az ilyen színű gyertyák a tudásra és  intelligenciára utalnak, de ezek  jók akkor is, ha kívánságod  tanulással,  a pszichikai fejlődéssel kapcsolatos. Az ibolya a relaxáció színe is, jó hatással van a fáradt emberekre, vagy akik sok stressznek vannak kitéve.

Rózsaszínű gyertya

Köztudott hogy a rózsaszínű gyertya a romantika színe, ezért kell ezt választani, ha óhajod a szerelemhez kapcsolódik, romantikus kapcsolatok erősítéséhez nélkülözhetetlen. A hosszútávú anyagi sikerre is nagy hatással van, ezért használhatod olyankor is, ha a kívánságod pénzügyekkel, üzleti haszonnal függ össze. A rózsaszín a nemes,  tiszta, egyenes, becsületes  szándékok jele. A gyengédséget, szeretetet, hűséget szimbolizálja.

Ezüst színű gyertya

Az ezüst színű gyertya a belső növekedést és fejlődést jelenti. Ha kívánságod a megérzésre vagy az okkult tudományokra irányul, akkor kell választanod az ezüstszínű gyertyát! Ez a szín kapcsolatban áll a művészetekkkel és az ezzel foglalkozó kérdésekkel is, továbbá mindennel ami szép.

Aranyszínű gyertya

Az aranyszínű gyertya kiváló színválasztás abban az esetben, ha a kívánságod valami nagy volumenű és fontos dologra irányul. Ha új mederbe szeretnéd terelni életed eseményeit, a megszokottól eltérő kihívásoknak szeretnél szembenézni, akkor aranyszínű gyertyát válassz!

Barna színű gyertya

Ez olyan szín amely szilárdan a földben gyökerezik. Ez akkor előnyös, ha a vágyad tulajdonnal, ingatlannal áll összefüggésben. A barna a szomorúság érzéséhez is kapcsolódik. A múltban elkövetetett hibák kijavítására alkalmas szín.

Fekete színű gyertya

A fekete színű gyertyát fekete mágiával hozzák kapcsolatba. A legtöbb ember gyanakvással sőt félve tekint a fekete színű gyertyára. Ha te magad is határozottan így érzel, akkor inkább ne használd, bár a fekete és fehér mágia között csakis a mágiát gyakorló személy szándékai tesznek valós különbséget, tehát hogy jó vagy rossz célra használja.  Ha kérésed az igazság felderítésével kapcsolatos, nagyon erős hatású lehet.

Pénzmágia gyertyával

Pénzmágia gyertyával

 A pénzmágia gyertyával az egyik módja, hogy üzeneteinket és kívánságainkat  kiküldjük a világegyetembe, illetve angyalaink segítségét kérjük.


 A szertartás
  • Kell egy szép gyertya, olyan színű ha lehet, amely szín összefügg a vágyaddal!
  • Tégy fel egy  halk, kellemes zenét, és gyújts meg egy indiai füstölőt!
  • A tenyereid között tartsd a gyertyát, majd hunyd le a szemed!
  • Lelki szemeiddel lásd hogy a világegyetemből egy csodálatos,  fehér fény árad a gyertya felé és eléri azt! Engedd, hogy a fehér fény átjárja a gyertyát, eltüntessen minden negatív rezgést, amire semmi szükség sincs!
  • Érezni fogod meddig kell ezt csinálni, elég egy-két perc is többnyire.
  • Ezután kérj áldást az angyaloktól a gyertyádra és az angyalokkal történő közös munkára!
  • Ird a gyertyába kívánságodat! Nem kívánságlistát, csak egy gondolatot, ami jelzi a kérésedet.
  • Hívd magadhoz angyalaidat, invitáld magad mellé a gyertyád angyalát és azokat az angyalokat, akik kérésed teljesítésében a legnagyobb segítségedre lehetnek! 
  • Gyújts meg a gyertyát, és meditálj a kívánságodon, képzeld el magad előtt amint az megvalósul!
  • Adj hálát Istennek és az angyaloknak, köszönd meg a segítséget!
  • Várj türelmesen a kívánságod beteljesülésére!
  • Ha úgy gondolod, a cél érdekében többször is elvégezheted a gyertyamágiát.
  • Ha lehetséges maradj a gyertya mellett  amíg végig ég!

2014. január 14., kedd

Buddha élete

 Időszámításunk előtt 500 évvel egy fiatal herceg elindul egy hosszú utazásra. Ő volt Buddha. Utazása fájdalmon és szenvedésen keresztül vezetett, hogy elérje a Nirvánát. Az örökkévaló boldogság, mind erről álmodozunk. A béke jelképe, a könyörület jelképe, az erőszakmentesség jelképe.

 Luxus körülmények közt nőtt fel egy palotában.Tizenéves korában kiváltsága lehetővé tett számára minden élvezetet. De Ő mindezt feladta azért hogy elnyerhesse a legvégső bölcsességet. Elméje legsötétebb folyosóin utazott, hogy szemtől szembe kerüljön a benne lakozó ördöggel.

  Megalapította az első világvallást, melyet napjainkban több mint 480 millió ember követ. Egy vallás, ahol meditációval elérhető a teljes béke és boldogság állapota. Saját lehetőségeink, saját igyekezetünk által képessé válunk megtudni a legvégső valóságot. Életének eseményeiből összeáll az egyik legnagyobb valaha mesélt történet. Két és fél ezer évvel halála után Buddha üzenete továbbra is él. A Dalai Láma a szellemi
vezetője a tibeti buddhizmusnak aki továbbadja Buddha tanítását - folytatva a gyakorlatot, amely halálának napján kezdődött, elfogad sokféle különböző kulturát és sokféle értelmezése van. Buddha tanításában a magasabb lelki nyugalom és a tisztaság látható csakúgy mint más vallásban, más filozófiában, még a pszichológiában is. Néhányan a buddhizmust nem vallásként jellemzik, hanem mint az elme tudománya. Buddha üzenete napjainkban is olyannyira érvényes mint volt 2500 évvel ezelőtt.

Mi tette a buddhizmust oly népszerűvé?
A javarészt igaz éleslátása.

  Buddha felfedezett rendkívül fontos dolgokat. Más vallásoktól eltérően a buddhizmusban - mely az elmére öszpontosul, nincs legfelsőbb Isten. Helyette egy nagy tanító - Buddha, másnéven a felébredt ember. Nagyon ösztönösnek tűnik egy ilyen korban melyben a pszichológia sok embernek alternatívát nyújt a vallással szemben. Ez az eszköz, egy terápiás eszköz foglalkozik az élet problémáival és ezért tűnik nagyon elérhetőnek sok ember számára. Sokféle Buddha-ábrázolás létezik, és minden buddhistának van saját képe az elméjében, hogy milyen is volt Ő. Alig több, mint 100 évvel ezelőttig Buddha élete ismeretlen maradt a nyugat számára. Amikorra a Britek gyarmatosították Indiát, Buddha szülőföldjét a buddhizmus addigra majdnem teljesen kihalt, elpusztították a Hindu királyok és a muszlim megszállók. Buddha életének eredete és helye kezdett eltünni az utókor elől. Így volt egészen addig, míg brit gyarmati régészek megkezdték feltárni Észak-Indiát azokkal a felfedezéseikkel melyek történelmi tényként kezdték igazolni Buddha életének eredetét. Az 1860-as években régészek sora próbálta azonosítani a helyszíneket és összekapcsolni Buddha életével. Az 1890-as évekre számos helyszín került sikeresen beazonosításra a Gangesz területén, de ezekben az időkben két nagy helyszín még hiányzott,melyek kapcsolódnak a buddhizmushoz, Lumbini, ahol Buddha ténylegesen megszületett, és Kapilavastu, mely gyermekkori otthona volt Buddhának. A gangesz északi területe kevésbé volt ismert, részint azért,mert nagyon sűrű dzsungel van ott, és tigrisek, valamint malária. Kellett egy áttörés a felfedezésben megfejteni Buddha eredetének történetét. Egy távoli faluban, a határon túl Nepálban egy oszlopot fedeztek fel. Feliratának megfejtését egy brit expedíció közzétette. A szöveg korai Brami írás és a nyelv helyi észak-indiai bennszülött nyelv volt és természetesen a felirat megmutatta hogy ez a hely ahol Buddha, a megvilágosodott ember született. Ez volt az első bizonyíték ami azt sugallta, hogy Buddha nem csak egy legendabeli alak, hanem Ő valójában létezett. Ősi buddhista szövegek Lumbini-t nevezik meg Buddha szülőhelyeként és most a régészek azonosították a térképen. Már csak Buddha gyermekkori otthonát kellett megtalálni, egy ősi várost, melyet az írás Kapilavastu néven említ. Látszólag beazonosítottak egy helyet nyugaton talán 10-15 kilóméterre nyugatra Lumbinitól, és ott elkezdtek fokozottan kutatni. Az expedíciók két lehetséges helyet találtak Kapilavastu hollétére, egyet Indiában és egy másikat Nepálban. 100 évvel később a régészek vitatták ezt. Dr Coningham és csapata új kutatásában felmerül hogy az ősi város napjaink Tilaurakot nevű településénél található, Nepálban. Ez egy különösen érdekfeszítő hely mert annyira jól konzervált. Azonosítottak egy útrendszert és kezdett világos lenni, hogy a teljes város -végső következtetésükben, egy rácsozott mintán fekszik. Közepén helyezkedik el egy palota. Ez az ahol Buddha története kezdődik. 2500 évvel ezelőtt Észak-India fel volt osztva egy királyságra és egy köztársaságra. Buddha apja - Sudhodana, választott törzsfőnöke volt a Shakya törzsnek. Ő uralkodott királyságában a Himalája előhegységei közelében levő palotájában. Királynőjét Maya-nak hívták.


  A legenda szerint telihold éjszakáján nagyon különös álma volt. Ez egy különleges lényről szólt akit Buddhaként nevezett s amely újjászületik a földre. A legenda szerint a világ Négy Őrző Istensége, ágyában elvitte Maya királynőt fel a Himalája hegyeibe. Bedörzsölték isteni parfümmel majd mennyei virágokkal ékesítették. Egy hat-agyarú fehér elefánt szállott alá a mennyből, lótusz virággal az agyarai közt, melyet felhelyezett az Ő anyaméhébe. Így lett Buddha Maya szülötte. Első ránézésre a buddhista fogantatás történet hasonlít Jézus fogantatására, ahol angyal jelenik meg. Feltételezek egy hasonló alapeszmét. Azt az erőt, amelytől túl a jelöltségen valami nagyszerű dolog fog történni.Azt mondják, hogy Buddha megválasztja az időt és helyet ahova újra fog születni. A kisfiút Siddhartha-nak hívták, jelentése "minden vágyat beteljesített". Anyja miután életet adott neki megbetegedett és néhány nappal később meghalt. Siddharta a nagynénjénél nőtt fel. A család összehívta a Brahmanista papokat. Egy megbízható palotai jövendőmondó megjósolta a fiatal herceg jövőjét. Azt modták, hogy Ő észrevette egy nagyszerű lény szerencsés jeleit Siddhartha testén, beleértve a kerék-jelet a talpán. Azt mondják, hogy Buddha bizonyos jelekkel a testén született,melyet egy nagyszerű személy 32 jelének hívnak. Ezek kétféle ember testén jelennek meg, figyelhetőek meg. Egyik aki Buddhává fog válni és a másik ki világuralkodó császár lesz. Apja egészen lelkes volt a gondolattól hogy fia nagy politikai vezérré válik. Ezért kényeztette fiát, hogy megóvja olyan dolgok látásától, amelyek a vallásos irányba terelhetik Őt. Mindenki tudta a jelek jelentését, hogy Siddharta rendkívüli volt, különösen a király. De amint látta tolakodóan kíváncsi gyermekének felnövekedését, nyugtalankodott a jóslat miatt, hogy egy nap fia elhagyja a palotát és szellemi vezetővé válik, inkább minthogy a Shakyas-ok vezére legyen. Ahogy Siddhartha növekedett, apja elégedetten nézte a fiú különleges képességeit a hercegi sportokban, mint a vívás, birkózás és íjászat. De megfigyelte azt is, hogy Siddharta mélyen elmélkedő és kíváncsi gyermek. Úgy tűnt, jobban érdekelte megpróbálni, megérteni a körülötte levő világ természetét mint a katonai foglalatosság. A király számára ezek voltak a legfontosabb jártasságok, melyeket a fiatal Siddharta-nak meg kellett tanulni, hogy Ő legyen népének eljövendő vezére. Remélte, hogy Siddhartha lesz a jövendő király, Kapilavasthu védelmezője, mely a legelső város lesz Észak-Indiában.


  Mikor 9 éves lett apja kiengedte ünnepelni az évi szántási ünnepségre Ő buzgón vett részt benne. Első pillantásával a palota falain túli valóságra kinyílt egy ajtó Siddharta számára egy új világlátás felé és ez élete fordulópontjává vált. A történet felidézi, hogy megfigyelt egy szántó földművest. Látta a fárasztó munkát, az erőfeszítést, a küzdelmet és a végeláthatatlan kimerítő munkát, valamit, amit soha nem látott a palotában. Sikerült elkülönülnie az ünneplésről és egyedül maradt. Ez az első tapasztalata az igazi életről mélységes benyomást tett rá. Mindenki másnak ez volt az ünnep, de Siddhartha részére valami egészen mást jelképezett. Érezte, hogy az elméje elvezeti Őt egyfajta elmélkedő állapotba. Nézte az ekét, amint az felvágja és kiforítja a földet és megfigyelt egy madarat friss gilisztát enni. Megkérdezte magától, hogy miért kell az élőlényeknek ilymódon szenvedni. Ha a földműves nem szántana akkor a madár nem tudna gilisztát enni. Felismerte, hogy minden kapcsolatban áll és, hogy minden cselekvés következménnyel jár.
Ez az egyszerű megfigyelés vált tanításának egyik oszlopává, karma néven ismerjük. Ahogy Siddhartha elméje középpontjába került ez a mélységes gondolat önkivületi állapotba került, másnéven jana-ba, egy mentális állapotba amely első lépése lett a megvilágosodáshoz vezető úton. Ült egy fa alatt és csak
öszpontosított a földet hasító ekére s ahogy mondják, míg ezt tette tisztán, természetesen került egy elmélkedő állapotba, melyet első Jana-nak hívnak s amely nagyon-nagyon örömteli és boldogsággal teli érzés volt. Később lelki ösvényének részeként használta ezt. Kapcsolata a buddhista meditációval a
koncentrálás valamire egy központi nyugalmat eredményez. Felmerül a szánalom gondolata a gilisztával kapcsolatban,  mely elpusztul ahogy az eke kifordítja a földből.  A fiatal herceg viselkedése mélyen felzaklatta a királyt. A Brahmanizmus, a kor vallásos hagyománya, bizonygatta, hogy a fiúnak apja nyomdokában kell járni. Az apja megpróbálja megvédeni fiát bármiféle szenvedéssel való találkozástól. Márpedig az ok, hogy ezt csinálta az, hogy volt az a jóslat, amely azt jövendölte hogy egyetemes uralkodóvá válik vagy lemondóvá, aki elnyeri a megvilágosodást. Apja természetesen azt szerette
volna, hogy királlyá legyen nyomdokaiban. Ahogy Siddhartha felnőtt mindent megtett annak érdekében, hogy a palotán belül maradjon. Megpróbált építeni neki egy tökéletes és megtévesztő világot, hogy abban éljen. Ahogy ez szokásjog volt a hercegnek, Siddharthának gyönyörű hölgyekből volt kínálat akik szórakoztatták Őt zenével és érzéki gyönyört nyújtottakre testi szépségükkel. Mikor Siddhartha tizenhat éves lett, a király talált neki egy szépséges menyasszonyt - Yasodhara hercegnőt. Siddharta megkérte a kezét és a király elégedett volt fia sportbeli ügyességével is. A király kezdte meggyőzni magát
hogy a leánykéréssel fia végül a palotai létet választja. De ez vágyálom volt. Mert Siddhartha nyaggatta apját hogy engedje ki a palotából. Sokáig nem tudta visszautasítani fia akaratát. A király kétségbeesetten eltakarított minden szemet sértő dolgot a palota környékéről. Mint egy Hollywoodi diszlet, a betegség, a szegénység és az öregség mind el lett tüntetve a fiatal herceg képzelőereje elől. Apja erőfeszítései ellenére Siddhartha első külvilági tapasztalata felfedte a kemény valóságot.


  Gyermeki naivsággal indult útnak Chana-val, kalauzával, aki kocsihajtó volt. A herceg négy utazása során négy jelet látott, éppen ahogy azt a palotai szerencsemondók megjósolták. Korai Buddhista szövegek nagy jelentőséget tulajdonítanak a történet ezen pontjának. Minden utazás felfedett Siddhartha
számára egy életszemléletet melyet szándékosan rejtettek el előle. Első kirándulásán Siddhartha elment a falvakba, messzire apja befolyásától. Megfigyelt egy öreg embert fájdalmasan keresztülmenni a falun. Megkérdezte Chanát, hogy mi a baja annak az embernek. Chana elmagyarázta neki az öregedés folyamatát. Siddhartha megrémült mikor megtudta, hogy a korosodás elkerülhetetlen és mindannyiunkra érvényes. Siddhartha számára a valóság kezdődött lelepleződni a világ kegyetlen képében, ahol a szerencsétlenség és a szenvedés látszik uralkodni minden élethelyzetben. A második jel a következő volt. Amikor Siddhartha megfigyelt egy beteg embert, akinek ábrázata eltortult a kórtól. Kérdezte Chanától, hogy bárki megbetegedhet? És újra megborzongott mikor megértette a kegyetlen igazságot ami mi valamennyien tudunk. Képzelőerejének védőfala, mely körülvette kezdett összeomlani. És a későbbiekben a fiatal herceg kalandjaiban a legtöbb életszörnyűséggel találkozott szembe. Egyszer látott egy holttestet, vászonba csavarva, éppen cipelték a halottégető máglyára és a feljegyzés szerint Siddhartha elborzadt a felfedezéstől, nem csak amiatt hogy minden ember halandó, hanem attól is, hogy a Brahmán hit szerint a halál után újraszületünk szenvedni és meghalni időről időre újra. Nem látszott a vége, és látszólag nincs megoldás az élet nyomorúságára ebben a kényszerű körforgásban. Buddha élete egy jelkép mert a legfontosabb benne az, hogy itt egy fiatalember aki teljes luxusban nőtt fel és felismeri, hogy valójában hogy is zajlik az élet és emiatt megrázkodtatás éri. Megdöbben amint első alkalommal szembetalálkozik az öregedésel, betegséggel és halállal. Elfogadhatatlan arra gondolni egy inteligens felnövő fiatalnak hogy nem tudhat meg bármit erről. A lényeg inkább közvetíteni az iszonyú hatást amivel szemtől szembe találkozunk, az emberi létezés alapvető tényeivel, be kell látnunk és el kell ismernünk és ez nyomatékosítja amit mi teszünk ezért. De volt egy negyedik jel, amely végérvényesen meghatározta Siddharta jövőjét, egy ember egyszerű tógát viselt és egy kolduló tál volt előtte. Miért akarja bárki is feladni a világ örömeit vándorolni a vidéken, koldulni? Kérdezte a herceg. Chana elmagyarázta, hogy ez az ember lemondott az ilyenfajta örömökről azzal a céllal, hogy szembesüljön a valósággal és választ keres a erre a fájdalomteli létezésre. A leírást a négy jelről egészen frappáns történet, kétségtelenül egzisztenciális felfogásmód. Mindannyian tudjuk meg fogunk öregedni Mindannyian tudjuk, meg fogunk betegedni, tudjuk, meg fogunk halni egyszer. Ez itt van a fejünkben, de ez nagyon kölönbözik attól, mikor egy nap leülünk és felismerjük teljes lényünkkel, nemcsak más emberek öregszenek, betegszenek és halnak, hanem hogy én is meg fogok öregedni, én is beteg leszek és én is meg fogok halni. A történet megpróbálja ábrázolni azt a pillanatát az egzisztenciális felfogásmódnak, ahol először látjuk be, hogy meg fogunk halni és tudni fogjuk érezni az ízét. Amikor Siddartha negyedik utazása után visszatért a palotába, elméjében minden zsongott az új világfelfogásától. A gyümölcsök és a virágok elrothadnak és kiszáradnak körülötte, még a palota falai is összeomlanak egy napon. Felesége éppen életet adott egy csodaszép gyermeknek. De látta,  egy nap mind megöregszenek, megbetegednek és meghalnak. Ez elkerülhetetlen volt. Megtanulta jelentését az állandóságnak és látta azt mindenben maga körül. Siddharta tudta, el kell hagynia családját keresni a válaszokat a kérdésekre. Ez gyötrelmet okozott neki még akkor is, ha el kell hagynia feleségét és gyermekét. Családja hagyományainak és a Brahmán vallás ellenére Siddhartha elhagyta otthonát, hogy megtalálja a saját válaszait az élet szenvedéseire.


  Egy történet leírja ahogy egy hipnotikus álmot küldött az őrökre, hogy aludjanak megengedve neki és Chana-nak a szökést a palota keleti kapuján keresztül. Elbeszéli, hogy az Anoma folyó partján, levette ékszereit, palástját rongyokra cserélte és levágta hosszú haját. Megkérte Chana-t, hogy vigye vissza a
holmikat a palotába. Siddhartha első alkalommal volt egyedül. A palotai élet hamis világától végre megszabadult és végre kiszélesítette a szenvedés látókörét. Most szembesülnie kellett a valósággal. Bár csak talált volna ellenszert a létezés fájdalmára. Siddhartha szembesült azzal a szenvedéssel melyet nem látott soha azelőtt, hogy a városokba érkezett. Azokban a városokban az emberek jól megvoltak egymással. Időnként volt, hogy megszaporodtak a betegségek és a szenvedés. Néhány ember Buddha sajátos kerékkötőjeként látta ezt, hogy különös fontosságot tulajdonít a szenvedésnek. Siddhartha felismerte, hogy ha megtalálná a választ az Őt körülvevő szenvedésre, akkor megváltoztatná a Bráhmán vallást amiben mindenki benne él. A Bráhmánoknak volt egy szent ismeretük. Ezt a szent tudomány amely összefogta a kétségtelenül ismert írásokat, a Védák tudománya volt. Az egyetlen ismeret volt, amely igazi értékkel bírt. Szent tudományukkal a Bráhmán papok felügyelték az élet minden szintjét, a születéstől a halálig. Áldásuk nélkülözhetet volt de tudásukat csak saját fiaiknak adhatták át. A Bráhmán családok pozíciójának fennmaradása biztosítva volt mindaddig míg a gondolkodók egy új hulláma nem kezdte kétségbevonni azt. Volt idő, mikor a Bráhmánizmus mint korai formája a hinduizmusnak megkérőjeleződött. Ez kicsit olyan volt, mint az ősi filozófusok kora, Úgy mint Platón és Szókratész az ősi Görögországban. Az emberek érveltek, vitatkoztak egymással, Buddha pedig utat keresett ezen keresztül. Ezt az összefüggést a nézetek zűrzavaraként és dzsungeleként írja le. Ahogy Siddhartha felfedezte ezt a dzsungelt, felismerte, hogy a megoldás az élet szenvedéseire elérhető kell legyen
mindenki számára, annál inkább a kiváltságos kevesek számára - mint a Bráhmánok. Buddha nem értett egyet a Bráhmánokkal és mondta, hogy valaki nem válik Brahmánná születése által, valaki pedig azzá válik azáltal, hogy jól éli az életét. Valaki nem válik kitaszítottá születése által, valaki pedig azzá válik
azáltal, hogy rossz életet él. Ez egy csodálatos és fontos elgondolás, olyan mint azt mondani a mai társadalmunkban hogy az igazi úriember nem az aki beleszületik egy különleges családba hanem az, aki helyesen viselkedik. Siddhartha keresésében távolabb utazott Észak-India belsejébe. Alternatív útját kereste az életnek, megkisérelt győzedelmeskedni az őt körülvevő szenvedés felett. Érdeklődést tanúsított minden új bölcselet iránt de messzebbre akart jutni hogy elméjében mélyebbre hatoljon. Elhatározta, hogy a meditációs technikára koncentrál és felkeresett egy vezető gurut. Nagy általánosságában kétféle meditációról beszélhetünk az ősi Indiában. Amely különféle önsanyargatásból, légzésirányításból vagy néha  koplalásból áll. Vagy másféle kényelmetlenségek alá vetik magukat de a lényeg elnyerni azt amit módosult tudatállapotnak hívunk. Azt hitték, hogy a világegyetem magasabb síkjaira kell eljutniuk. Ezt nem szó szerint kell érteni, nem azt jelenti, hogy fel akartak mászni 500 méter magasra a levegőbe, de azt gondolták, hogy biztosan vannak további elvont dimenziók, olyasféle dolgok mint a végtelen világűr síkja és ezt követi a végtelen tudatosság síkja és aztán a végtelen semmi síkja. Ezek voltak azok a tudásanyagok melyet Buddhánakalaposan meg kellett tanulni mestereitől.


  Azt mondják Siddhartha, olyan kitűnő volt a meditációban, hogy egy öt követőjéből álló  csoportot magához vozott. Tanárai kérték, hogy maradjon és vegye át az iskolájukat. De Siddhartha elhatározta hogy egyedül ez a gyakorlat nem ad válasz a szenvedés, az újraszületés és a reinkarnáció problémájára. Elhatározta, hogy felfedez más technikákat, ezért ebben az időben a saját testére koncentrált. Így elment, hogy kitaláljon más módszert, ami a kíméletlen önsanyargatás volt. Ez magával hozott dolgokat, mint a koplalás, a tisztálkodás elhanyagolása, a meditáció, amiben nagyon hosszú ideig  visszatartotta a lélegzetét, és az ehhez tartozó erőteljes akarat. Az aszkétáknál előfordult, hogy éheznek és megcsonkítják magukat. Számukra a fizikai test a szellem szabadságának korlátja. A testhez való kötődés elhullatásával kitisztítják elméjüket és felszabadítják lelküket. Siddhartha megpóbálta elérni a megszabadulás eme állapotát. Oly sokáig koplalt, hogyélete csak hajszálon függött.

"Lábaim kezdtek olyanná lenni,
mint egy csomózott fonnyadt kóró

farom, mint a tulok-pata,

kiálló gerincoszlopom
mint egy labdafüzér,

sovány bordáim mint az őrült tutajos
düledező pajtája

Szemeim mélyen fekszenek üregükben,

pupilláim elhalón villódznak,
mint a víz a mélyben.

Mint egy éretlen lopótök zsugorodok
és aszalódok a forró szélben,

saját árnyékommá."

  Siddhartha épp az éhhalál küszöbén volt, mikor egy fiatal lány megmentette az életét azzal, hogy adott neki egy tál rizst és tejet. Ekkor felismerte, hogy ha újra éhezteti magát egyszerűen meghal és nem ér el vele semmit. A történet elmeséli, hogy naponta egy szem rizsen élt. Tulajdonképpen halálra éheztette magát. felismerte, hogy testének eféle extrém önmegtartóztatáson keresztüi fegyelmezése, az aszkétizmus okozta fájdalom, az nem oldja meg a problémát. Amikor Siddhartha öt követője látta hogy feladta a koplalást elvesztették hitüket benne. Nem hitték tovább, hogy ereje van hogy méltó az ő meggyőződésükhöz és elhagyták Őt. Érezte, hogy amit megpróbált, nem működött, és itt az az állomás amikor emlékezett arra a meditációra amibe önkéntelenül került kiskorában, és azt gondolta: "...Hmm, talán ez az út vezet az ébredéshez mert az nem vezetett testi vágyaihoz és mégis élvezetes volt és boldog." Siddharta véletlenül összetalálkozott egy szitárját hangoló zenésszel. Amikor a húr túl laza volt, nem szólt, amikor túl feszes, elpattant. valahol középen volt a dallamos harmónia. Siddhartha felismerte, hogy ennek az egyszerű megfigyelésnek a jelentőségét és nagyszerű fontosságát. Ez volt a középút amely elvezetheti Őt elméjének általa keresett szintjére, a harmónikus összhangba, a megvilágosodásba.

De hogy érhette el ezt?

  Az út amelyet Buddha használt azt a test törődésének vagy tudatosságának hívjuk, mely a testet sem erőteljesen uralni, sem teljesen figyelmen kívül hagyni nem akarja. Ez egyfajta középút. A középút vezette Siddharthát keresztül a vidéken. Hat évig utazott, megtapasztalta a fájdalmat és a szenvedést és kiszélesítetteelméje határait. De még nem találta meg a belső békét és harmóniát, amit keresett. Az abszolút bölcsesség állapotát, az örökké tartó mennyei boldogságot, a Megvilágosodást. Siddhartha megállapodott Bodh Gaya-val. Kínszenvedése itt véget ért. Leült egy fa alá és megfogadta, nem hagyja el addíg, amig el nem éri a Megvilágosodást.

"Hús rothadhat, csont törhet,
de én soha nem hagyom el ezt a helyet
amíg meg nem találom az utat a megvilágosodáshoz."

  Soha többé nem élt kemény időket, nem kényszerítette magát elviselhetetlenségre, nem vetette alá magát semmilyen fájdalomnak. Azt gondolja, hogy a helyes élet a még több fájdalmat okozó dolgok nélkül is fájdalmas. Elkezd koncentrálni az elméjére, figyelve a lassú belégzésre és kilégzésre, a testében létező kifinimult érzékelésre kiatapasztalja, hogy melyik út vezet elméje lecsendesedéséhez. Elcsendesedés, megnyugvás, felgyülemlés, megtisztulás. Siddhartha elméje annyira fókuszált hogy az öntudatlanságot elérve sikeresen belépett a sötétségbe. Ez volt amikor szembenézett a végső, legnagyobb kínszenvedéssel. Mara, a démon - az Én és az Illúzió Ura megjelent elötte. Igazi szörnyűséget keltett Siddhartha elméjében. Nagyon fontos emlékeznünk arra, hogy Mara, ez a démonkirály nem olyan mint
a keresztények sátánja mert ő nem kísértő, és ő nem valamiféle hasonmása Istennek. Ő egyszerűen egy pszichológiai erő amely mindannyiunkban bennünk lakozik. Mara felszabadított egy démon-hadsereget Siddhartha megtámadására. Lángoló nyilakkal lőtték. De a nyílzápor közepette Siddhartha egy lótusz virágot fordított feléjük, és a nyilak ártalmatlanul leestek körülötte. Mara érezve vesztét megpróbálta megrontani Siddharthát kísértő lányaival. Támadta Őt a démon-király, aki egy időben volt a halál és a vágy és nagyon freudian elképzelve egyrészt a vágy az halál, a halál az vágy és tény, hogy a Démon-király három lányát ajánlotta neki, kik mindhárman szenvedélyesek vagy buják és undorítóak voltak. Ha megijed tőlük és azt mondja, hogy ez förtelmes akkor a szenvedélynek lett volna a rabszolgája. Ő teljesen lenyugodott és közönyös volt és csak mereven nézte őket bármiféle érzés, vonzódás, vagy iszonyodás nélkül. Mara lányainak arca rothadni kezdett Siddharta szeme láttára. A gonosz lányai ekkor eltűntek a föld alá. Tény, hogy elmondható Buddha nagy felismerése hogy Mara egyik tükörképe önmagának. A teljes felismerése ennek maga a megvilágosodás. Azt mondják a föld megremegett amikor eloszlatta a gonoszt. Siddhartha most 35 éves, túljutott négy Janán elérve a megvilágosodást. Buddhává  - vagy Felébredt Lénnyé vált. Akkor Ő 7 napot töltött a fa alatt az abszolút üdvösség meditatív állapotában. Úgy láthatjuk ezt az elmeállapotot, amely hihetetlenül kifinomult és érzékeny, mint egy mozdulatlan víztükrű tavat ami megmutatna még egy kis rovart is a felszínén. Ezt az állapotot tekintve ahol az elme egy nagyon, nagyon erőteljes, nagyon érzékeny eszköze a tudásnak. Ebben a magasan összehangolt állapotban Buddha látta a menekülés útját az elkerülhetetlen öregedés-betegség-halál körből. Felismerte, hogy ha eltávolítjuk vágyainkat akkor el tudjuk távolítani kielégítetlenségünket és a saját életünktől való
szenvedésünket. A fájdalom okozói a heves és követelődző vágyaink.

  Az éleslátó Buddha által a fa alatt megszületett a Buddhizmus egy vallás, melyet napjainkban 480 millió ember követ. Buddha bölcsességét négy nemes igazságban foglalta össze amely alapja az összes buddhista hitnek. Az első nemes igazság felismerte, hogy van szenvedés az életben. A második megállapította hogy a szenvedés oka - a vágy. A harmadik igazságban mint egy orvos, Buddha felfedi, hogy van egy gyógymód a vágyra. És a negyedik nemes igazságban ad nekünk receptet hogyan gyógyítsuk a betegséget és hogyan érjük el a megvilágosodást vagy a Nirvánát. A végső cél volt elérni a teljesen vágymentes elmeállapotot, tudatlanság, kapzsiság, gyűlölet, és csalás mentességet, ezáltal elzárva az utat a jövőbeni újraszületéshez. Mikor egy megvilágosodott személy meghal túllépve az újraszületést, egy időn és téren túli állapotba kerül ahonnan nincs visszatérés. Ez a megszabadulás állapota. Buddha tovább tanította azt az erkölcsöt, meditációt és bölcsességet, melyek kulcsfontosságú lépcsfokok a megvilágosodáshoz. Hátralevő életét annak szentelte hogy segítsen másoknak követni ezt az utat, a szenvedéstől való szabadulás felé. Ahogy követőinek száma nőtt, iskolát alapított - másnéven Sanghát. Ma egy templom áll annak a fának az utódai mellett, ahol Buddha megvilágosodottá vált. Az itteni szerzetesek Buddha tanításának élő könyvtárává váltak. Szent szavait kántálják a megvilágosodás Bodhi fája alatt.

  A gyakorlataikhoz a buddhizmus ad különleges erőt. A vezető szerzetes felelős megőrizni a templom eme hagyományát. A legfontosabb dolog tanításának gyakorlása.
  Szorgalmasan gyakorolni, mindig figyelmesnek lenni. Most leírom a Buddhizmust két szóval: A figyelmesség gyakorlata.

  A megvilágosodáshoz vezető ösvény az elmére való koncentrálással kezdődik melyet parancsolatok követnek. Erkölcsösség, meditáció és bölcsesség. Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne hazudj és ne szokj rá szeszes italokra és mámorító szerekre. Ezt az életutat határozta meg Buddha legelső sanghájában. Nyolc évvel később visszament elhagyott családjához a palotába. Apja ekkor megbocsátott Buddhának amiért oly mélyen megséretette. Sudhodhana király felismerte fia küldetésének fontosságát. Mostohaanyja kérte, hogy csatlakozhasson sanghájához és elment, hogy a történelem első szerzetesnője váljék belőle. Az összes buddhista indokoltnak látja még azt is, hogy Buddha elhagyta feleségét és gyermekét, hogy megtegye magányos útját, megtalálni a megoldást, az élet problémáira  és, hogy miféle életet kellene élni és ez a kérdés végtelen mód fontosabb volt számára mint valami vagyont birtokolni, vagy, mint néhány ember szeretete. Buddha  ismét elhagyta családját. Útra kélt, hogy tanítson, 40 éven át. Továbbadta követőinek a bölcsességet amit a Bodhi fa alatt nyert el. De mielőtt elment, elrendelte fiának, hogy szerzetes legyen. Buddha buzdította követőit, hogy éljenek együtt egy kolostorban, másnéven Sanghában, ez segít nekik a megvilágosodáshoz vezető ösvényre való koncentrálásban. Néhány ember szerzetessé válik, pusztán a meditációért, pusztán a meditáció gyakorlásáért, pusztán a visszavonult életért. Néhányan szerzetessé válnak, a vallás terjesztésének munkájáért. A szerzetesek a világ minden tájáról elmennek a Bodhi fa temploma köré alapított kolostorokba. Nem szerzetesek, másnéven világi
buddhisták is jönnek tanulni. A szerzeteseknek szüzességi fogadalmat kell tenniük és feladni minden önző vágyat. A képzésnek egy része a megszabdulás az önös hajlamoktól, az önmagadra való gondolás állandó hajlamától. És teljesen beleszövődnek a sanga közösségébe. Aztán amikor minden lemondást megtettek, megkezdődik a kemény munka, hosszú monoton dalokat, mantrákat kívülről megtanulni. A mantráknak többek közt van egy rendeltetése melyeket úgy terveztek, hogy próbára tegye a szerzetesek memóriáját, Buddha tanításaira való öszpontosítás és kötelezettség. Üzenete századokon keresztül számos különböző hagyománnyá fejlődött ki, saját értelmezésekkel és kolostori gyakorlatokkal. Buddha azt tanította az embereknek, hogy szintén követhetik az örökkévaló boldogság és a végtelen bölcsesség útját. A legtöbb nyugati ember nem úgy vonul el a buddhizmusba, hogy hátrahagyja  a társadalmat hanem elvonulnak gyakorolni a meditációt oly módon, hogy sokkal inkább a társadalomban hasznosítsák, és ez az út amely Buddha üzenete minden társadalmi réteg számára. Mert ez az önfejlesztés egy formája vált egy úttá, amely kezeli az élet stresszhelyzeteit, céljaink és szándékaink megtisztításának útjává. Sok nyugati embert vonz a buddhista meditáció. Valamennyiünk számára egyszer-egyszer felcsillan a pillanat varázsa és rejtelme amit a meditáció segít sokkal gyakrabban megérinteni, segít abban, hogy több nyugodtságunk legyen és hogy felügyeljükelménket. És ezáltal megteremthetjük a körülményeit annak, hogy belekerülhessünk a függetlenség tudatosságának állapotába, az állandóság hiányának,vagy a nirvánának az állapotába. Néhány buddhista iskola azt hiszi Buddha szuper ember volt, egy varázslatos alak, aki istenekkel közösült és csodákat vitt véghez. Mások szerint nem volt több, mint egy emberi lény, és ők hiszik, hogy ez ad erőt az Ő üzenetüknek. Kétségtelen, hogy  Buddha úgy akarta, hogy emberi lényként emlékezzenek rá emberi törékenységgel, talán nem erkölcsi és értelmi gyengeségről van szó, de biztosan fizikai mulandóságról. Buddha egész élete során szenvedett, az elejétől a végéig. Szenvedett különböző fizikai fájdalmaktól és gyengeségtől. Buddha 80 éves korában halt meg egy közönséges betegségben - ételmérgezésben.
Azt mondják, mielőtt meghalt mély transzba esett, amely utazása volt ebből a világból a Nirvánába, az örökkévaló mennyei boldogság állapota, ahol végre megszabadult az újraszületéstől. Megszabadult a szenvedéstől és a haláltól. Egy tanácsot hívtak össze, hogy rögzítsék az utókornak Buddha tanításait. Ezt tanulták a szívükkel és hagyták örökségül századokon a szerzetesek generációi. Buddha testét elhamvasztották. Hamvait tartósították. 200 évvel később ereklyetartóba tetette Ashoka, India első császára aki áttért a buddhizmusra. Hatalmas emlékműveket épített, másnéven sztupákat Egy égnek eredő oszlop, hogy jelölje Buddha életének fontos helyeit. Asoka, miután egyeduralkodóvá vált, minden idlehetséges módon terjesztette a buddhizmust, követendő példaként szolgált a jövő buddhista vezetőinek
Ázsia-szerte. Ők úgy tekintenek vissza Ashokára mint egy ideális királyra, aki támogatta a buddhizmust. Mostanáig - amennyire tudjuk- Asoka császár aki a modern India több mint kétharmadán uralkodott az időszámításunk előtti 3. század közepén, segítette az Indiával határos országokba kiküldeni a szerzetes missziókat, Kashmirba, Nepálba és bizonyosan Sri Lankára is. Megtérítették a Sri Lankai királyt is. Sri Lanka ettől kezdve buddhista ország, a mai napig. És vidékről vidékre századokon át - ahogy tudjuk ez volt az az út amit a buddhizmus sikeresen beültetett. Ashoka oszlopai túlélték a muszlim inváziót Indiában, sikeresen kitartottak hosszú időn át és túlélték az első gyarmatosító régészek gondozásáig.

  Ez adott nagyon jelentős késztetést a Buddhizmus felélesztéséhez, a vágy, visszatérni a palotába Buddhához. Elképzelve a Buddhizmust a nyugati ember számára ezek a kutatások a legértéktelenebbek, a hagyomány újra életre keltése, a buddhizmuson belül Ázsiában. Ma a Buddha életével összefüggő helyek túristákat vonzanak és zarándok-seregeket Bodh Gaya-hoz, követni Buddha lábnyomait, reménykedve, hogy megatalálják amit Ő,  az örökkévaló békét és boldogságot és gyógyírt a szenvedésre és a halálra. Nagyon ironikus, hogy Buddha halála után valaki a szertartások hasznavehetetlenségéről prédikált és a szintén hasznavehetetlen személyi kultusz tárgyává váló szertartásos imádatról és a nagy személyi kultuszokról a történelem során. Buddhista templomok épültek Bodh Gayánál bemutatva a világ különböző hagyományait. A Buddhizmus az összes formájában hazatért, a Bodhi fához, a helyhez, ahol egyszer egy herceg elérte a megvilágosodást és Buddhává vált. Buddha elérte a megvilágosodást egy szempillantásnyi röpke pillanatban, ez a pillanat, az az idő amikor felismeri magát a pillanatot...ezt nem lehet elmagyarázni.

Ez a különleges pillanat, az első világvallás születése.

Egy vallás isten nélkül, az ösvény a Nirvánába, amely minden egyes létező tudatában ott lakozik.